Óvodába készülők

Honnan tudhatjuk, hogy gyerekünk megérett az óvodára?

Bár ha az óvodába menésről beszélünk, leginkább a szobatisztaság jut eszünkbe, mint legfontosabb kritérium, de ezen kívül még több tulajdonság szükséges ahhoz, hogy gyermekünk érett legyen az óvodai élethez.

Az óvodaérettség tulajdonképp a gyermek életkorának megfelelő érettségi szint elérését jelenti. Ez az a kor, amikor elkezd nyitott lenni a közösség felé. Bár az óvodához szükséges képességeik már két éves kor körül megjelennek, de a szülők feladata, hogy ezek természetessé váljanak a gyermeke életében.

Anya és Apa is legyen kész az óvodára!

Az óvodakezdés a szülők számára sem könnyű. Előfordul, hogy az óvoda érett gyereket valamelyik szülő engedi el nehezen magától. Félelmei vannak, és sokszor ők sokkal jobban izgulnak ezekben a napokban. A megfelelő bizalom az óvodapedagógus és a szülő közt oldja ezt a feszültséget, és az anyukák is nyugodtabban hagyják a gyermeküket az óvodába.

Szobatisztaság

Szobatisztaságról akkor beszélhetünk, ha az ürítést valóban tudja szabályozni akaratlagosan a kicsi. Ez pedig egy érési folyamat eredménye. A húgyhólyagot és a bélrendszert az aggyal összekötő idegpálya 18-24 hónapos korra éri el azt a fejlettségi szintet, ami szükséges a szobatisztasághoz. A záróizmok akaratlagos működtetése tehát egyfajta pszichológiai érést feltételez, melyet nem lehet siettetni. Ha a szülő mégis megteszi, a későbbiekben - felnőttkorban is - gyakori panaszként jelentkezik székelési zavar, leginkább székrekedés formájában.

Itt a jó idő, a nyár ideális időpont a szobatisztaság tanulására. Nem kell a gyerkőcöt kantáros nadrágból, harisnyából kihámozni, ha pisilnie kell, elég egy gyors mozdulattal lehúzni a bugyiját és elszaladni a legközelebbi fáig, bokorig.A gyerekek is örülnek, ha nyáron pucérkodhatnak egy kicsit, nem fő a popsijuk a vastag pelenkában. A lenge alsónadrágban könnyebben tudnak szaladni, mozogni, mászókázni, jobban esik rajta az ülés a hintában. És ha mégis bepisil, akkor azt azonnal érzi, most semmi nem "nyeli el" a dolgokat.Ráadásul nyáron nem gond egy kis nedvesség, ezért nem kell a szoktatás időszakában sem szobafogságban maradni. Két-három váltás bugyi, zokni kis helyen elfér - egy zacskó pedig elnyeli a nedves ruhákat. Néhány baleset után a legtöbb gyerek rájön, hogy igenis vissza tudja tartani a vizeletét kis időre, és ez épp elég arra, hogy szóljon a szüleinek.

Innen tudhatod, hogy megérett a szobatisztaságra

• Ha a gyerek a székelési inger jelentkezésekor abbahagyja a játékot, és a hasában zajló eseményre koncentrál, majd valamilyen formában jelzi, hogy mi történt. Először általában csak utóbb, majd idővel már az esemény előtt is jelzi a történést.
• Ugyancsak jelzésértékű, ha a kicsinek két-három órán át száraz marad a pelenkája. Ilyenkor már érdemes próbálkozni pelenka helyett a bugyival.
• Ha láthatóan elkezdi zavarni, hogy pisis, kakis a pelenkája, az ugyancsak a szobatisztaságra utaló, reményteljes jel.

Így szoktasd bilire!

Érdemes a kicsi kétéves kora körül megmutatni neki a bilit, elmondani, hogy mire való, és számára elérhető helyen tárolni a lakásban. Ezzel párhuzamosan beszerezhetsz egy WC-szűkítőt is - vannak gyerekek, akikben annyira erős az utánzási hajlam, hogy szeretnék ők is rögtön a WC-t használni, mint a nagyok. Ha jelzi a szükségletét, és sikerült a bilibe pisilni, kakilni, dicsérd meg - de nem kell túl nagy feneket keríteni neki -, majd együtt öntsétek a termést a WC-be.

Körülbelül másfél-három éves kor körül várható el, hogy a kicsi jelezze, és vissza tudja tartani a pisit, kakit, amíg elér a biliig, WC-ig. Az éjszakai szobatisztaság azonban rendszerint ennél később alakul ki. Ötéves korig még nem tekinthető kórosnak.

Az esti pelenka

Ajánlás:

Bilire szoktató könyvek

Ha szeretnél a kicsinek valamilyen témába vágó könyvet vásárolni, a következőkben adunk néhány

ötletet, melyek közül bátran választhatsz.

Alona Frankel: Bilikönyv

A Bilikönyv kisfiú- és kislányverzióban is elérhető, bilire szoktató könyv, amely nemcsak a bilizés folyamatáról mesél, de gyereknyelven, hanem a gyerek korának megfelelő módon és mértékben, sematikusan ábrázolja is azt, beleértve az intim testrészek feladatát is. Samu és Sári megismerkedése a bilivel érthető és kedves történet formájában barátkoztatja meg a gyereket a szobatisztasággal, és teszi kíváncsivá a dolog iránt úgy, hogy egyfajta kalandként mutatja be a bilire szokást.

Búcsú a pelustól

Ugyancsak elérhető fiúknak és lányoknak szánt kivitelben is a Búcsú a pelustól című bilire szoktató könyv, melyek azonban tartalom tekintetében azonosak, csupán borítójuk más, hogy a rózsaszín, illetve kék szín a kislányok és kisfiúk számára személyre szólóbbá tegye a könyvet. A Búcsú a pelustól bátorságot ad a gyereknek a pelenkát elhagyva előbb a bilire, majd a vécére szokni. Játékosan, jutalommatricákkal kiegészítve mutatja be és teszi érdekessé a kicsi számára a bilire szokást.

Szöllősi Edit: Hurrá, bilizek!

A bilire szokás kalandjait a kis Peti nézőpontjából mondja el a Hurrá, bilizek! című könyv, mely aranyos illusztrációival egy egyszerű, szórakoztató célú mesekönyv hatását kelti. Peti, aki már elmúlt kétéves, anyukája szerint nagyfiú lett, ezért együtt elmentek bilit vásárolni. A kisfiú elmeséli, hogyan választott magának bilit az üzletben, mikor ült rá először, és hogyan barátkozott meg vele.

Anya és Apa is legyen kész az óvodára!

Nagy lépés egy család életében, mikor a kisgyermek óvodás lesz. Néhány reggel egészen gördülékenyen megy, néha pedig inkább csak a könnycseppek gördülnek. Íme néhány ötlet, amivel segíthetsz a gyereknek és magadnak egyaránt.

Az óvodakezdés a szülők számára sem könnyű. Előfordul, hogy az óvodaérett gyereket valamelyik szülő engedi el nehezen magától. Félelmei vannak, és sokszor ők sokkal jobban izgulnak ezekben a napokban. A megfelelő bizalom az óvodapedagógus és a szülő közt oldja ezt a feszültséget, és az anyukák is nyugodtabban hagyják a gyermeküket az óvodába.

A szülői lélek

A Te hozzáállásoddal, hangulatoddal, érzéseiddel. Hiszen ezek nagyon erősen hatnak a gyerekre. Mit jelent neked, hogy ő ovis lesz? Könnyen vagy nehezen megy az elengedés? Megbízol az óvónőkben, hogy jól tudnak majd "helyettesíteni" (erősen idézőjelben) téged? Bízol a gyerekben, hogy feltalálja magát? Fontos, hogy ezeket a kérdéseket tisztázd magadban, és nyugodtan lépj reggelente az oviba. Ha bizonytalan vagy, ha ellenérzéseid vannak, hiába magasztalod "azt a csodálatos helyet, ahol annyi játék és kedves kis barát vár". A gyerek radarjait nem tudod becsapni, és érezni fogja, hogy valami még nincs rendben.

1. Nosztalgia mesék

Vannak emlékeid, hogy neked milyen volt óvodásnak lenni? Meséld el, mi volt a jeled, mi volt az ovis zsákodban, mi volt a kedvenc játékod, hogy hívták az óvónéniket, mit szerettél legjobban ebédelni, stb. Ezek az apró részletek igenis fontosak és érdekesek a kicsiknek. A hajhúzós, összeveszős, csúfolódós, mászókáról leesős történeteket most ne fejtsd ki részletesen, de ha voltak nehézségeid, nyugodtan mesélj róluk! Segít a gyerekednek, ha tudja például, hogy néha neked is hiányzott az anyukád az oviban. De ha elmondod neki, hogy ilyenkor mit csináltál, mitől lett jobb kedved, ő is ötleteket kaphat.

2. Rituálék

A reggelekbe biztonságot és vidámságot hozhat a rituálék bevezetése. Az a titkos, általatok kitalált "koreográfia", ami segít az elválásban és az egész napos távollétben. Lehet ez pacsi, homlokpuszi, ölelés, egy rövid versike, egy "varázserővel" bíró tárgy megszorítása, stb.

3. Egy darabka otthon

Vigyetek magatokkal egy játékot, rongyit, bármit, ami a gyerek kedvencei közé tartozik otthon. Már a tudat is megnyugtató, hogy ott van vele, még akkor is, ha esetleg ki kell vinnie az öltözőbe (pl. ebédnél). Emellett plusz előny, hogy útközben felkészíthetitek ezt a kis tárgyat az ovis napra: mi vár rá, miket fog látni, mik a szabályok, hogyan kell viselkedni, stb. Így "nem is a gyereknek" mesélünk, hanem csak a plüssmacinak adunk tanácsokat. Szegény kis macinak még segíteni kell eligazodni az óvodai élet útvesztőjében...

4. Fokozatosság

Ha a munkád engedi, és a gyerek igényli, szánj egy kis időt a fokozatosságra! Sok csemetének segít, hogy az elején csak ebédig marad, és csak később emelitek a tétet alvásra, uzsonnára, délutáni játékra. Mások viszont pont a mesét és az alvást várják a legjobban az oviban, mert sokkal izgalmasabb, mint otthon. Hamar kiderül majd, hogy a te gyereked melyik típushoz tartozik.

5. Játszd újra!

Az esték és a hétvégék remek alkalmat adnak arra, hogy feldolgozzátok azt a sok-sok új ingert és élményt, ami a gyereket érte. Figurák segítségével is játszhattok óvodásat, vagy szerepjátékban ő lehet az óvónéni/óvóbácsi, és megmondhatja, mit csináljatok. Végre ő lehet "a nagy", "a főnök". Ezáltal megtudhatod, mi foglalkoztatja, mi okoz neki nehézséget, fél-e valamitől, stb. Ő pedig kiadhatja magából az esetleges feszültséget, és könnyebb szívvel vág neki a következő napnak.

Beszédfejlődés

Vannak gyerekek, akik később kezdenek el beszélni. Mi lehet ennek az oka? Szervi vagy pszichés probléma áll a háttérben? Milyen szerepet játszik a meseolvasás és a tévénézés a beszéd kialakulásában?

Eleget beszél? Mikor kérjünk segítséget?

A beszéd- és nyelvi fejlődés menete nem minden kisgyermeknél zajlik egyformán. Vannak gyerekek, akik kortársaiknál kicsit később kezdenek el beszélni, mások beszédfejlődése egy picit meglódul, majd megtorpan. Néhány kisgyermek beszédfejlődése nem azt a mintát követi, mint a legtöbb kortársáé. Ezek olyan esetek, amikor nyelvfejlődési késésről, nyelvfejlődési zavarról beszélünk. A beszéd- és nyelvi problémákat először a védőnő észleli, ha szükséges, a pedagógiai szakszolgálat szakemberéhez irányítja a családot

Mekkora a megfelelő szókincs? Melyik életkorban hány szót kell kimondania a gyermeknek?

- Egy normál fejlődésű féléves babánál már sok hang megjelenik. Egy baba gagyogása során az anyanyelvünkre jellemző hangokat használja, a magyar nyelvre jellemző ty, gy, ny hangokat. Kilenc hónapos korban már ismétlődő hangsorokat mond, például ba-ba-ba, pa-pa-pa, ma-ma-ma. Nincs az a szülő, aki ne hallaná ki belőle az anyát vagy apát. A gagyogás során erősödnek a száj izmai, és ez később fontos szerepet játszik a beszédhangsorok pontos ejtésénél. Az érthető, folyamatos beszéd a lányoknál két-két és fél év, a fiúknál két és fél-három éves kor körül indul be. Másfél-két éves kor körül még jellemzők a szójellegű kifejezések, az étel lehet hami, a kutya vau. Az első szavakból a kisgyermek kétéves korára legalább ötven-hetvennek lennie kell ahhoz, hogy a szavakat összekapcsolva a mondatok használata beindulhasson.

A gyermekek "Mi ez?" korszaka a szókincs bővüléséről is szól. A gyerekek először a főneveket tanulják meg, később jönnek az igék. Az átlag kétéves már 300 szót használ. Érdekesség, hogy ugyanekkor becslések szerint átlagosan 3000 szót viszont már megért. Ha egy két-két és fél éves kisgyermek ötven-hetvennél kevesebb szót használ, érdemes szakemberhez fordulni - összegezte.

A szavak után kialakulnak a mondatok. Ha hibásan is mondja ki a gyermek, akkor se szabad gyakran javítani. A lényeg, hogy merjen kommunikálni. Az r hangot persze senki ne várja még el, az bőven jó, ha öt-nyolc éves kor körül tisztul ki. Három-négy évesen a cica is lehet szisza, a süti is szuti.

- A Miért? korszakban a fogalmak, összefüggések tanulása zajlik. Természetesen válaszolni kell ezekre a kérdésekre. A szülők legyenek türelemmel, segítsék a kicsiket. Ha az igék elmaradnak, szintén a logopédus lehet a segítség. Nem kell pánikba esni, a szakember nagyon sokféle játékkal, mozgásos fejlesztéssel segíti a beszéd- és nyelvi fejlődést. A mondókák, a ringatódalok például nagyszerű segítségek, mindenkinek nagyon ajánlott otthon is. Szintén segítség lehet a tükör. Egyrészt a picik szeretik, és beszédkésztető játék is egyben. Az anyuka kiválóan megmutathatja segítségével, hol van a gyermeknek egy-egy testrésze, vagy együtt megtanulhatják kifejezni érzéseiket a tükör előtt. Például hogyan néz ki valaki, ha sír, ha nevet. A piciknél fontos a saját hang megélése. Nyugodtan sikítsanak, teljen meg hangjukkal a tér, ha olyan a helyzet - részletezte.

A nyelvi képességek kialakulásában szerepet játszanak az örökletes tényezők, így ha a családban volt már példa a beszédindulás késésére, akkor néha a gyermek is örökölheti. Az idegrendszeri érettség lassabb lehet.

A dadogás a beszédfolyamatosság zavarának egy fajtája. Három-hat éves kor körül jelentkezik leggyakrabban a gyermekek beszédében ritmuszavar.

- Létezik élettani beszéd­ritmus­zavar, amely úgy tűnik, mintha a gyerek dadogna. A gyermek nem tudja egyből kimondani: Anya, kimegyek. Ehelyett: Anya, ki-ki-kimegyek. Nincs anya, aki ettől ne rémülne meg. Előfordul, hogy olyan gyors ütemben nő a gyermek szókincse, melyre az idegrendszere még nem készült fel, nem elég erős. Amint ez összehangolódik, elmúlhat a dadogásszerű tünet. Nem szabad észrevenni a kezdeti megakadásokat, engedni kell, hadd mondja ki annyi idő alatt, amíg sikerül neki. Ha három hónap után is fennáll a tünet, akkor a dadogó-munkacsoportunkhoz kell fordulni

Mit tegyen a szülő, ha gyermeke nem beszél korának megfelelően?

-A beszéd- és nyelvi problémával jelentkezőket egy logopédus szakember vizsgálja meg, a vizsgálat eredményeitől függően logopédiai ellátásban részesíti a gyermeket, vagy más szakemberek - pszichológus, gyógypedagógus, mozgásfejlesztő szakember - bevonását javasolja - sorolta.

- Az élő mese olvasása elengedhetetlen a megfelelő kommunikáció és a beszéd fejlődéséhez. Sajnos ma azonban megfigyelhető, hogy már egészen pici babák kezébe is odaadják a telefont, csak hogy lefoglalják. Helytelen, játszani kell velük, nem pedig a technikai kütyükhöz nyúlni. A telefon 2D, csak síkban látható, és a vibráló kék fény káros, megzavarja az alvási ciklust. A kisgyermek ingerküszöbét is emeli, később már semmivel se lehet majd lekötni, semmi nem lesz számára érdekes. Telefon helyett hagyjuk, hogy játsszon. Legyen nyugalmi állapotban, pihenjen az idegrendszere, találjon ki magának játékokat. Az anya se telefonozzon,

csak akkor, ha a gyermek alszik. Ha örökké azt nyomogatja, beszél rajta, akkor az szókincsbővítő gáttá lép elő, mivel az anya mindig csak lepasszolja a gyereket azzal, mindjárt kicsim, ahelyett, hogy vele foglalkozna.

Az óvódás korosztály beszédfejlődése:

Az óvodába kerülő kisgyermekek legnagyobb része meg tudja magát értetni környezetével, ki tudja fejezni kéréseit, érzéseit, összefüggően beszél. Ha mégsem, akkor ennyi idősen (súlyosabb esetben akár már 2,5 éves korban is) el kell kezdeni a megkésett vagy akadályozott beszédfejlődés kivizsgálását és logopédiai kezelését. Ha a 2,5-3 éves gyermek szókincse szegényes, inkább csak mutogat, nem beszél mondatokban, nem érti, mit mondanak neki, feltétlenül érdemes logopédushoz fordulni, valamint kérni a hallásvizsgálat elvégzését!

Az összefüggően, mondatokban beszélő óvodások egy része a hangokat nem ejti tisztán. Ez természetes jelenség, élettani pöszeségről beszélünk egészen 5 éves (nagycsoportos) korig. Nem kell megijedni, ha nem pörög az R hang, ha a kakas még "tatasz", ha a kicsi nyelve még lustácska, nem emeli az L hangnál és J-t ejt helyette, vagy egyik-másik nehéz magánhangzó helyett könnyebbet választ (pl. Ö helyett O-t). Két év alatt nagyon sokat tisztulnak a hangok, és egyre szebb lesz a beszéd, mindenféle külső beavatkozás nélkül. A gyermek körülbelül 5 éves korára érik meg annyira, hogy meg tudja különböztetni a helyesen ejtett hangot a hibástól, és tudatosan képes utánozni az apró, finom nyelvmozgásokat, ami feltétele a sikeres logopédiai terápiának. Nagyon indokolt esetben, ha a sok hanghiba miatt szinte érthetetlen a gyermek beszéde, akkor már középső csoportban elkezdődhet a logopédiai fejlesztés, de általában a nagycsoport egy éve elegendő ahhoz, hogy minden hang a helyére kerüljön. Óvodás korú dadogó gyermekeknél is sikeres lehet a logopédiai kezelés (ebben az életkorban már valódi dadogásról beszélünk), de általában szükség van arra, hogy a logopédus mellett pszichológus is foglalkozzon a gyermekkel és családjával.

Az óvodások már összetett mondatokban beszélnek, bonyolultabb időviszonyokat, összefüggéseket is ki tudnak fejezni, de természetesen nyelvtani helytelenségek ugyanúgy előfordulnak, mint hanghibák. Ha ilyet hallunk gyermekünktől (pl. ...és ott láttam két lót..), akkor ne zavarjuk meg a beszédben, de ha befejezte a mondanivalóját, próbáljuk meg helyesen megismételni a hibásan ejtett szót, mondatalkotást, szórendet (pl. És mit csináltak a lovak, legeltek?)

Ne feledkezzünk meg most sem arról, milyen nagy szerepe van ebben az életkorban is a helyes beszédpéldának! A szülők mellett a gyermek most már az óvónők beszédét is figyeli és utánozza, ezért is fontos, hogy az óvónők is tisztán, szépen hangsúlyozva beszéljenek, meséljenek, valamint teremtsenek sok lehetőséget a kicsik számára az irányított beszélgetéshez bábjáték, szerepjáték közben. Nagyon jó az is, ha sokat énekelnek, mozgásos játékokat játszanak. És óvodásunk természetesen sokat tanul óvodástársaitól is. Ezt sokszor döbbenten vesszük észre, ha otthon olyasmit hallunk tőle, amit biztosan nem tőlünk, a szüleitől tanult. Úgy gondolom, ettől sem kell megijedni. Adott helyzettől, gyermekünk természetétől függ, hogy tudomást sem veszünk a kéretlen szavakról, kifejezésekről, vagy egy-egy alkalommal elmondjuk, hogy mi ezt miért nem szeretnénk hallani. Ahogy fejlődik a beszéd, tisztulnak a hangok, pontosodik a nyelvtani szerkesztés, árnyaltabbak lesznek a kifejezések, a beszédprodukció egyre inkább előkészíti a gyermeket arra, hogy képes legyen az iskolában elsajátítani az írott nyelvet, és megtanuljon írni-olvasni.

A gyermeki önállóság kialakulása óvodáskorban

Amikor óvodás lesz 3 évesen egy kisgyerek, már otthonról különféle szokások, készségek, képességek birtokosa. Az óvodai életbe való beilleszkedés folyamatos és mindnyájuk számára komoly feladat megtanulni élni gyermekközösségben. Nehéz és zavaroktól nem mentes időszak ez még a nyitottabb, önállóbb, bátrabb kicsik számára is. Könnyítőleg hat azonban az a tény, hogy már vágynak társak közé, érdeklődőek, kíváncsiak az új, a tágabb környezet iránt, gondolkodásuk, figyelmük fejlődik, játékkedvük fokozódik. Persze különböző intenzitással, egyéni vonásaikból fakadóan szinte mindannyian másképp élik meg az "új élet kezdetét". Velük együtt mi is, akik nevelhetjük őket az óvodában!

Fontos és elsődleges teendőink egyike a szokások, a szabályok alapjainak megismertetése, megtanítása a gyerekekkel. Azzal a 20- 30, különféle környezetből érkező, különböző aprósággal, aki csoportunkba jár. Lényegesek az ún. gondozási szokások /az egészségügyi, öltözködési, étkezési/, melyek fejlettsége egyénileg eltérőek, mások lehetnek. Az óvodai együttélés kialakításában viszont szükségesek.

Miután megfigyeléssel begyűjtjük gyermekeinkről első ismereteinket, ehhez fogunk először közösen, hisz a 3 éveseknek meg kell ismerkedniük szinte mindennel. A kisgyerekek számára még gondot okozhat egy alapos kézmosás, a wc. használata, az orrfújás, a fogmosás és sorolhatnám. Az önállótlanabb, bátortalanabb kicsik segítségére ott vagyunk, van és kell is, hogy legyen időnk pl.: öltözködésnél kezükbe adni a ruhadarabot, megtanítani felvételét, türelemmel kivárni, míg sikeresen felveszi, és együtt örülni, dicsérni őt érte. Ugyanezt tenni, ha kézmosásnál, fogmosásnál akadnak nehézségeik- felhajtani ruhaujját, szappant használni, vagy a fogmosás helyes "technikáját" elsajátítani.

Gyakran gondot okoz- főleg az első szokások megtanulása idején pl.: az étkező eszközök használata /kanál, villa/, kulturált étkezés. Ezért szükséges kialakítani, hogy a kicsik az önmagukkal kapcsolatos tevékenységekre képesek legyenek. Az önállóságuk mértéke gyorsan kiderül; van, akinél már nem probléma a zokni, cipő fel-levétele, a villával étkezés, fogmosás, de van akinek ehhez több időt kell adnunk, és fokozatosan képes lesz mindezt megtanulni, ha gyakorolhatja. Siettetés, türelmetlenkedés nélkül!

Nem jelenthet gondot az, hogy nem egyforma szinten és ritmusban tevékenykednek a kicsik, az a fontos, hogy önmagukhoz képest sajátíthassák el, és fejlődjenek ebben is. Ha önállóságuk mértékének folyamatos fokozása biztosított az óvodai mindennapok során, akkor az önállótlanabbak is, sikereket könyvelhetnek el egy idő után. A csoport előre megtervezett napirendje- melyben tágabb időkeretet szánunk valamennyi gondozási feladatra- ezt elősegítheti.

Gyakran ezért igyekszünk meggyőzni, és esetenként megvigasztalni azokat a türelmetlen anyukákat, akik panaszkodnak csemetéjükre /"nem akar önállóan enni, öltözködni, kezet mosni... várja, hogy segítsek, pedig már tud egyedül is..."/. Nem feltétlenül szükséges, hogy 3 évesen minden magával kapcsolatos teendőt /öltözködéstől a fésülködésig, kulturált étkezésig, rendrakásig/ önállóan el tudja végezni egy apróság! Fokozatosan viszont mindannyian képesek megtanulni és gyakorolni egyre nagyobb önállósággal ezeket a szokásokat.

Ugyanez vonatkozik a szocializálódás, a közösségi élet szabályainak, szokásainak elsajátítási folyamatára is. Nem minden kisgyerek érti először meg azokat a szabályokat, követeléseket, amelyek elé állítjuk az óvodában. A közös életünket megkönnyítő szabályokra viszont szükség van. Az alkalmazkodás egymáshoz, az osztozkodás a játékokon, bizonyos mértékű türelem és tisztelet a társak iránt, a konfliktusok megoldására való érzékenység. Egy óvodás kisgyerek számára mindezek- életkori sajátosságaiknál fogva- csak fokozatosan sajátíthatóak el.

A rend, a fegyelem is lényeges, de csak akkor, ha nem ezt tartjuk a legfontosabbnak! Ha egyenrangú része csupán nevelésünknek, és nem arra törekszünk, hogy rendszabályozásunk mértéke döntse el munkánk eredményes- e a 3-7 éves gyerekek között. Gyakran nem is lehet "sémás" nevelési technikákkal, könyvekből megtanult módszertani tudással folytatni nevelésünket a mindennapok során. A kicsik önállósága sem tud fejlődni a túl rendszabályozó ráhatások alatt.

Mivel az óvodáskorú gyerekek fejlődése főleg játéktevékenységeik nyomán történik- ezért engednünk kell őket, főleg játszani! Minél többször, minél többet és szabadon! Önállóan választhassanak, dönthessenek a játéklehetőségek között. A koruknak, vérmérsékletüknek, fejlettségüknek megfelelő tevékenységeket végezhessenek és szerezzenek minél több pozitív élményt, tapasztalatot, ismeretet ezáltal. Tegyék ezt közösen társaikkal, mert a közös át-, megélés fejleszti azokat a személyi tulajdonságokat, viselkedési vonásokat, melyek birtokában még felszabadultabbá, önállóbbá válhatnak.

Ha igyekszünk minden kisgyereknek egyénre szóló figyelmet szentelni, akkor a kis óvodai csapat közösségi életét is sikerül jól alakítanunk. Értő, érző figyelemmel, empátiával, és türelemmel nevelve önállóbbá, felszabadultabbá, kiegyensúlyozottabbá!

Régebben az óvodák számára "meghatározták" korcsoportonként és nevelési területenként, hogy a gyerekek egy év végére milyen általános követelményeknek "feleljenek meg". Ma ez természetesen már nincs! De olyan általános fejlődés mutatókkal rendelkezünk a kisgyerekek megfigyelése során, amelyek jellemzőek.

Erre példák az egészséges életmódra nevelés területéről:

A 3-4 évesek általában /az egyéni eltérések természetesek!/ kis segítséggel tudnak tisztálkodni- arcot, kezet mosni szappannal, körömkefével, törölközőjükkel szárazra törlik magukat. Wc. használat után segítséggel használják a wc. papírt, segítséggel fogat mosnak, megtanulnak orrot törölni. Önállóan fel tudnak venni /pl.: a cipőt sokszor fordítva/, segítséggel gyorsan megtanulják a fel- levétel "technikáját".

A közösségi életben a legkisebbek is képesek óvó néni szavait, utasításait meghallgatni. Megköszönik a felnőtteknek, társaiknak, amit kapnak tőlük. Általában köszönnek egymásnak. A játékokon való osztozkodás még gyakran kevésbé sikeres, irányítással, segítséggel megy csak. Kialakul a hajlam, hogy egymásra figyeljenek, meghallgassák a társaikat, de játékukban még kevés a szabály, az alkalmazkodás képessége.

Étkezés, Egészséges táplálkozás

Amiben mindenképpen fontos az önállóság, az az étkezés, hiszen arra nincs lehetőség egy óvodai csoportban, hogy óvodapedagógus a gyermek mellé üljön és etesse. Fontos tehát, hogy az oviba érkező kisgyermekek képesek legyenek az önálló kanál- és villahasználatra, valamint tudjanak pohárból is önállóan inni.

Minden szülőnek okoz egy kis fejtörést, hogy állítsa össze óvodás gyermeke étrendjét. A 3-4 éves életkor az időszaka annak, amikor a kicsi már minden szilárd ételből ehet, és amikor megalapozhatjuk számára az egészséges életmódba illő táplálkozást.

Óvodás korra már a gyermekek étkezése teljesen megegyezik összetételét tekintve az egészséges felnőttek étrendjével, és mint ilyenben, nem igazán szerepelnek tiltott ételek, csak kerülendő mennyiségek. A 3-4 éves korszak már az önállósodásról szól, a gyerekek szellemi és testi fejlődése is jelentős változásokon megy keresztül ekkorra, étkezés szempontjából egy-egy kivételtől eltekintve, mint például a szálkás halak, már bármit fogyaszthatnak.

Az óvodai menühöz igazodva

A dietetikus elmondása szerint érdemes figyelnünk, hogyan áll össze az óvodai étlap, és ehhez igazodnunk hozzá otthon is, tehát törekednünk a változatosságra. Érdemes beszélnünk az óvonénivel is, hogy gyermekünk mit evett meg, mennyit hagyott a tányéron, így mennyiségben és minőségben is a legoptimálisabban tudjuk az otthon elfogyasztott ételeket is feltálalni.

Az ideális étrend egy ekkora gyermeknél a szakértő szerint sokszori, kisebb mennyiségű, egészen pontosan három fő és 2 kisebb étkezést tartalmaz, odafigyelve az állati eredetű fehérjék, a magas zöldség- és gyümölcsbevitel, a változatos gabonafélék fogyasztása mellett az energiamentes folyadékfogyasztásra is - természetesen egy reggeli kakaó nem tiltott, az étkezés részeként. - Az ebéd lehetőleg két fogásból álljon, tartalmazzon levest is, bár ez az óvodában már megoldott, így nekünk erre a hétvégén kell odafigyelnünk. Levesek akár minden nap szerepelhetnek a gyerekek étrendjében, de a főzelékek is kiváló zöldségbeviteli források.

Figyeljünk az ételcsoportok egyensúlyára!

Fontos, hogy a gyerekek étrendje tartalmazzon napi szinten változatos gabonaféléket - ismertessük meg őket a megszokott búza-rizsen túl az alternatív gabonafélékkel is -, a gyümölcsök pedig jó megoldást nyújthatnak tízóraira, uzsonnára. - A tej, és a tejtermékek kitűnő kalciumforrások, amin túl a fehérjéket sovány húsokkal, halakkal is fedezhetjük. Ne hagyjuk ki étrendjükből a belsőségeket és a tojást sem, de ezeket ne egyszerre, egy napon belül fogyasszák a kicsik. A fehérjefogyasztás ideális esetben fele arányban állati, fele arányban pedig növényi eredetű élelmiszerekből származik, így legalább a főétkezések tartalmazzanak állati eredetű élelmiszereket.

Nassolni csak egészségesen!

Az ekkor gyerekeknél maga a nasi sem tiltott, de ügyeljünk rá, hogy egészséges falatokat iktassunk be a kicsik étrendjébe, minél kevesebb, lehetőség szerint nulla hozzáadott cukorral. - Nem rossz választás például egy krémtúró, de gondoljunk bele, mennyivel ideálisabb, ha azt mi magunk állítjuk össze natúr joghurtból, tehéntúróból és például házi - akár cukormentes - lekvárból. A sós nasiból is választhatunk egészségesebb opciókat, például sótlan tönkölyropit, vagy a bolti péksütemények helyett általunk készített pogácsát, aminek elkészítésében akár már gyermekünk is besegíthet egy pogácsaszaggatóval.

Sült ételeket is szabad adni

Sokan tartanak attól, hogy sült fogásokat szolgáljanak fel az ekkora gyerekeknek, pedig ezeknek is megvan a helyük a változatos táplálkozásban. - Azonban a szív-érrendszer védelme, az elhízás prevenciója érdekében is érdemes törekednünk saját, és gyermekünk étrendjében is a zsírszegényebb alapanyagok szintén zsírszegényebb konyha techologiai eljárásokkal történő elkészítésére, mint például a sütőzacskó alkalmazására.

Rajzolás és színezés - Mit fejlesztenek, és hogyan segítsen a szülő?

Minden szülő tisztában van vele, hogy a rajzolás fejleszti a kreativitást és eszközt ad a gyerekek kezébe az önkifejezéshez már óvodáskorban is, de a szabad rajz és a színezés nem csupán ezért nagyon fontos a korai életszakaszban. "Egyrészt erősödnek tőle a kézizmok, az ízületek, és egyúttal a szem-kéz koordináció is fejlődik, ami mind-mind a későbbi írás miatt fontos.

"Rajz közben ezek spontán módon fejlődnek, hiszen a gyereknek fognia kell az eszközt. A többet rajzoló gyerekeknél látszik is, hogy egyre biztosabban tartják a ceruzát, a filcet, ami elősegíti a későbbi betűrajzolást és írást. Hogy a satírozás, a vonalazás mennyire hagy erős nyomot a papíron, általában jól jelzi, hogy elég erősek-e a kézizmok, a kéztőcsontok, az ízületek - erre érdemes is figyelni.

Mindezen túl pedig bár jóval kevésbé mérhető, a rajzolás nagyon sokat segít abban, hogy a napi élményeket fel tudják dolgozni a gyerekek, hogy kirajzolják magukból a pozitív és negatív érzéseket. Ki kevésbé él ezzel, ki jobban - ez is habitusfüggő, hiszen van, aki inkább kijátssza magából ezeket az érzéseket, de a belső szorongásokat rajzolás útján is elég jól fel lehet oldani

Noha a szabad rajzolás és a kötött formák színezése is fejleszti a gyerekeket a fentebb sorolt területeken, utóbbi megítélése jóval ellentmondásosabb - a túlzott aggodalom azonban nem indokolt. A színező talán egyetlen hátránya, hogy valamennyire mindenképpen keretek közé szorít, határt szab a képzeletnek. De nem ártalmas az egészségre vagy a gyerekek fejlődésére. Ha szívesen csinálja, ha örömet okoz neki, színezzen nyugodtan, de erőltetni biztos nem kell.

Akinek ugyanis általában szorongást okoz, ha egy feladatot nem tud pontosan megoldani, könnyen lemondhat miatta a rajzolásról, hiszen a színezőknél világosan látja, hogy mi az elvárás - vagyis hogy a vonalon belül kellene maradnia -, és nagyon frusztráló lehet, ha, mondjuk, a szem-kéz koordináció vagy a fejletlen kézcsontjai miatt nem tud ennek maradéktalanul eleget tenni. De van, akinek ez nem jelent problémát, és akkor is elégedett, ha a színező lap csak össze van firkálva."

A színezők egyébként nem véletlenül annyira népszerűek ma a felnőttek körében, hiszen ha valakit vonz a - koncentrációt és türelmet is igénylő - színezgetés, akkor nagyon relaxáló elfoglaltság lehet, és ez a gyerekek esetében is ugyanígy igaz - főleg, ha nem társítunk a tevékenységhez határozott elvárásokat, ami a szabad rajzolásnál is kerülendő.

"Ne üljünk le, és kezdjünk például embert, házat vagy kutyát rajzoltatni a gyerekkel. Bizonyos életkorban erre még nem is képesek: nem azt rajzolják le, amit tudnak, hanem amit és ahogy ők látnak a világból. Ez egészen az óvodáskor végéig igaz marad, sőt akár 7-8 éves korig is kitolódhat. És még később sem feltétlenül rajzolnak a gyerekek például három dimenzióban, hanem elég sokáig teljesen síkban maradnak."

Jobb ha a szülő témamegkötés nélküli, nagy felületen végezhető rajzolásra biztatja gyermekét, és minél több eszközt mutat meg neki, amiből kiválaszthatja a számára legkényelmesebbet."Három-négyévesen még a ceruzafogást sem kell kiigazítani, idővel ez úgyis fejlődni fog. Iskola előtt azonban már jó, ha a ceruzafogás viszonylag stabil, hiszen lassan írnia kell tudni vele."

Iskolába menés előtt álló gyerekeknél a színezés és a szabad rajz módja is jelentéses lehet: az írással kapcsolatban jó előjel, ha benne tudnak maradni színezés közben az adott formában, és ugyanez mondható el például arról, ha majdnem pontos egyenességgel tudnak vonalat húzni - de ezek csupán egyes (és nem feltétlenül egy időben megmutatkozó) jellemzők a sok közül: önmagukban nem mondanak szinte semmit, és mérni sem lehet velük, ezért a szülők lehetőleg ne vonjanak le belőlük messzemenő következtetéseket. Ugyanígy jobb, ha csak óvatosan próbálkoznak a gyerekrajzok lélektani értelmezésével.

"A gyerekek rajzai, a színek, a választott formák már a korai életszakaszokban is sokat elárulhatnak a pillanatnyi lélekállapotról, de a rajzelemzés összetettebb terület, és egyetlen rajzból nem lehet komolyabb következtetéseket levonni - illetve akár még több képből sem, hiszen lehet, hogy a gyereknek egyszerűen csak olyan korszaka van, hogy mindig egy adott színnel szeret rajzolni. Ezzel együtt ha sorozatosan csak egyfajta témához vagy színhez nyúl, akkor valami biztos nagyon foglalkoztatja, ezért érdemes vele beszélgetni róla. Ha pedig egyéb szorongásos jelek is társulnak ehhez az ismétlődéshez, akkor szükséges lehet pszichológushoz fordulni, és a rajzokat is magunkkal vinni. De tartsuk észben, hogy nagyon ritka, hogy egyéb tünetek nélkül csak a gyerek rajzai valamilyen számottevőbb problémát jeleznének."

Mozgás az óvodában

Az egészség a legdrágább kincsünk.

A mozgásos tevékenységek célja, feladata:

• rendszeres testmozgással a szervezet egészségi állapotának szinten tartása vagy javítása;
• egyensúlyfejlesztés;
• helyes testtartás kialakítása, deformitások megelőzése;
• lábtorna a láb statikai elváltozásainak megelőzésére, illetve a már kialakult lúdtalp csökkentésére;
• nagymozgások fejlesztése (járás, futás, kúszás, mászás, ugrás, gurulás, stb.);
• koordinációs (egyensúlyozás, térbeli tájékozódás, mozgásérzékelés, ritmusképesség) és kondicionális (erő, állóképesség, gyorsaság) képességek fejlesztése;
• szem-kéz, szem-láb koordinációjának fejlesztése;
• mozgáskoordinációs zavarok megelőzése;
• magatartási zavarok kialakulásának megelőzése;
• a testséma kialakítása, dominanciafejlesztés;
• problémamegoldások erősítése mozgásos tevékenységekben;
• a csapatversenyek által éljék át a siker és kudarc érzését, így megtanulva azok kezelését, elfogadását;
• bizalomerősítő gyakorlatok.

Óvodás korban a mozgásfejlesztés feladata a gyermekek természetes mozgáskedvének megőrzése és a mozgás megszerettetése. Ezen kívül a rendszeres mozgással az egészséges életvitel kialakításhoz fontos alapokat lehet adni, valamint a mozgástapasztalatok bővítése is hangsúlyos szerepet kap ebben a korban. A megfelelő mozgáskészség kialakulásához csak sok gyakorlással lehet hozzájárulni. Óvodás korban a testi képességek, a fizikai erőnlét fejlesztése (kondicionális, koordinációs), valamint mozgáson keresztül az értelmi struktúrák és a szociális képességek fejlesztése is elengedhetetlen szerepet töltenek be a gyermekek életében.

A mozgás sokoldalú tevékenység, amelynek feladatrendszere az egész óvodai életet átszövi. A testnevelési foglalkozásokon túl jelen van a szabad játékban, a környezeti és esztétikai nevelés, valamint a gondozási és önkiszolgáló tevékenységekben is.

Kiemelt mozgásfejlesztés két területen valósul meg. Az egyik ilyen a szabad játék, amely a gyermekek spontán, természetes mozgása közben valósul meg, a másik pedig a kötelező testnevelési foglalkozás.

Mozgásfejlesztés a szabad játékban

Az óvodába kerülő egészséges gyermekek szeretnek ugrándozni, futkározni, csúszni-mászni, mozogni. Az őket körülvevő felnőttek szemléletétől és a megfelelő feltételek megteremtésétől függ, hogy megmarad-e természetes mozgáskedvük. Fontos feladat ezért, hogy megőrizzük, -ha szükséges - felkeltsük ezt a mozgáskedvet és tudatosan építsünk rá. Lényeges a megfelelő motiváció, a mozgásra inspiráló biztonságos környezet kialakítása, a mozgásos tevékenységek pozitív megerősítése, a szükséges és elégséges szabályok megtanítása. A gyermekek napirendjét úgy kell kialakítani, hogy egész nap biztosítsunk számukra megfelelő helyet és eszközöket a mozgásos tevékenységekre a csoportszobában és az udvaron egyaránt. Az eszközök és tevékenységek kiválasztásánál a gyermekek életkorához, fejlettségi szintjéhez és a csoport összetételéhez igazodjunk. A szabad játéktevékenységben célunk az, hogy minden gyermek megtalálja a fejlettségének, érdeklődésének, temperamentumának legmegfelelőbb tevékenységet. A gyermekek mozgásigénye különböző. Nagyon fontos, hogy, az aktívabb mozgást és a nyugodt tevékenységet kedvelő gyermekek megtanuljanak egymáshoz alkalmazkodni, tartsák tiszteletben egymást. Ehhez elengedhetetlen bizonyos alapvető szabályok megtanítása, betartása, a jó hangulatú tevékenység a gyermekek számára pozitív élményt nyújt, ez újabb cselekvésre készteti őket. Így a mozgás természetesen beépül a gyermek spontán tevékenységeibe, szokássá, igénnyé válik. A rendszeres mozgás során fejlődik a gyermekek pszichikai, testi, értelmi és szociális képességei, és ezek eredményeként egészségesebb lesz, ami a későbbiekben a felnőtt korra is kihat és megmaradhat.

Mozgásfejlesztés a testnevelési foglalkozásokon

A testnevelési foglalkozások anyaga az atlétikai, torna, illetve játékjellegű fő gyakorlatokból tevődik össze. A játékot, a játékosságot alapvető eszközként értelmezzük és alkalmazzuk a testnevelésben. A játék egy foglalkozáson belül sokszor megjelenik, a feladattól függően hol, mint eszköz, hol, mint cél. A testnevelési foglalkozások során teremtünk alkalmat speciális gyakorlatok beiktatásával a testalkati deformitások megelőzésére is (lábboltozat erősítés, gerinctorna). Az atlétikai gyakorlatokat (futások, ugrások, dobások) lehetőség szerint olyan időszakra tervezzük, amikor biztos, hogy a szabadban végezhetjük. Az egyes foglalkozások megtervezésénél mindig figyelembe kell venni a csoport általános fejlettségét, a fejlődés ütemét. Ehhez igazodva kell eldöntenünk az egyes mozgásformák ismétlésének a számát és intenzitását. Fontos, hogy a mozgásos anyaghoz természetesen igazodjanak a prevenciós program fejlesztési feladatai. A különböző nehézségű differenciált feladatok adásával segítsük elő, hogy minden gyermek megtalálja a képességeinek legmegfelelőbb mozgásos feladatokat. A feladat ne legyen se túl könnyű, se túl nehéz, mert a túl könnyű nem készteti erőfeszítésre, a túl nehéz viszont gátlásokat okoz. A gyermek számára a megfelelő nehézségű gyakorlat kiválasztása nem csak a mozgásos képességeit fejleszti, hanem képet ad önismeretéről is. A feladatok végrehajtásánál ebben a korban még ne az legyen az elsődleges célunk, hogy a gyermekek tökéletesen kivitelezve végezzék el a gyakorlatokat, inkább olyan készségeket és képességeket akarjunk kialakítani, amelyek majd elősegítik az egyre pontosabb mozgás elvégzését is.

Az óvodai testnevelés szerves része a mindennapi frissítő torna is. Ezt minden korcsoportban naponta legalább egyszer, 10-20 perces időtartammal szervezzük meg. Ha lehetőség van rá, megfelelő időben, ruházatban ezt is a szabadban, jó levegőn tartsuk. A mindennapos testnevelés anyagát elsősorban a mozgásos játékok adják, kiegészülve egy-egy gimnasztikai gyakorlattal. A játékokat céltudatosan a kötelező foglalkozásokhoz és a korosztály számára legmegfelelőbb fejlesztési feladatokhoz igazodva válasszuk ki. Ha rendszeresen és megfelelően szervezzük ezt a tevékenységet, akkor a gyermekek szívesen és örömmel vesznek részt benne. Váljon igénnyé, majd szokásukká a mindennapi mozgás. Lesznek kedvenc mozgásos játékaik, amelyek eljátszását napközben maguk is kezdeményezik. Az örömmel, jó hangulatban végzett játékok jó lehetőséget nyújtanak a fejlesztő program egy-egy feladatának megvalósításához, társas kapcsolatok alakulásához is. Például a futó-fogó játékokkal a nagymozgások és a térészlelés fejlesztése a cél. Labdajátékokkal a szem-kéz, szem-láb koordináció és a finom motorikus mozgás is fejlődik. A játékok, térformák felidézésével lehetőség nyílik vizuális, verbális memóriájuk fejlesztésére, valamint szókincsük gyarapítására. A mozgásfejlesztésben meghatározó, hogy a spontán érzelmi motivációkra építsünk, az egyéni fejlettséget figyelembe véve.

A foglalkozásokon a gyermekek jó hangulatban, jó közérzettel vegyenek részt, ne hajtsuk túl a versengést. Biztosítsuk a gyermekek megfelelő terhelését az aktivitási szintek változtatásával. Az ily módon kiváltott fizikai aktivitás előhívja és erősíti a szellemi aktivitást is.

A zene, dalok, éneklés fontossága az óvodában

Az ének-zene, énekes játék elengedhetetlen az óvodában. A zene elősegíti a gyermek sokoldalú, harmonikus fejlődését, a személyiség formálását. A zene olyan emberformáló erővel bír, amely kihat az egész személyiségre. A rendszeres zenei nevelés fejleszti a gyermek megfigyelőképességét, emlékezetét, serkenti gondolkodását.

A környezet hangjainak megfigyelése, az ölbeli játékok, a népi gyermekdalok, az éneklés, az énekes játékok, a zenélés örömet nyújtanak a gyermeknek, egyben felkeltik zenei érdeklődését, formálják zenei ízlését, esztétikai fogékonyságát.

Az élményt nyújtó közös ének-zenei tevékenységek során a gyermekek felfedezik a dallam, a ritmus, a mozgás szépségét, a közös éneklés örömét, a népdalok éneklése, a gyermek néptáncok és népi játékok a hagyományok megismerését, továbbélését segítik. Az igényesen válogatott kortárs művészeti alkotások fontos eszközül szolgálnak a gyermek zenei képességeinek és zenei kreativitásának alakításában.

Célunk: Érdeklődjenek és szeressék a zenei tevékenységeket, zenei képességük életkoruknak megfelelő legyen, a zenei anyanyelv kialakulása elkezdődjön. Szeretnénk, ha a gyermek mindennapi tevékenységének részévé váljon a felnőtt minta spontán utánzásával.

Miért szükséges a gyerekeknek a zene?

Kutatások bizonyítják, hogy már az anya hasában lévő magzatnál sokszor érezhető megnyugvást idéz elő a zene. De miben segít még, és milyen hatással van a gyermekre?

Az altatódalok, mondókák, gyermekdalok a legősibb kultúráktól napjainkig az élet részét képezik. A legtöbb csecsemő megnyugszik az énekszóra, legyen akár az teljesen tiszta, akár egy kicsit hamis, a lényeg a dallamon, a ritmuson, az anya vagy a gondozó hangján van.

A legtöbb anya ösztönösen is tudja, hogy gyermekének jót tesz, ha énekel neki, ha együtt mondókáznak, a zene ugyanis nagymértékben hozzájárul a ritmusérzék kialakulásához, a szépérzék fejlődéséhez és a beszédtanuláshoz. A dalok által ismereteket, tudást is nyerhet a gyermek, és olyan érzésekről is hallhat, amelyeket ugyan még nem tud teljes mértékben felfogni, mégis sokat tanulhat belőlük.

Beépült a mindennapokba

A zene nevelésben játszott fontos szerepét az oktatásban is felismerték, ezért mind az óvodákban-bölcsődékben, mind az iskolákban tartanak zenés foglalkozásokat. De egyre gyakoribbak a fakultatív zenei csoportfoglalkozások is, melyek - az óvodában vagy a falain kívül - zene megszerettetését célozzák, és igen hatásosak például a nehezen kezelhető, tanulási zavarokkal rendelkező gyerekekkel való hatékony foglalkozás során.

A zene és ének fontos szerepét támasztja alá az a tény is, hogy valamennyi kultúrának rengeteg zenés játéka van, nem is beszélve a népdalokról.

A zene szerepe

Alapvetően minden gyermek szereti a zenét. Különösen a kisebb gyermekekben él nagyon erősen a zene iránti szenvedély, még szinte mindenre, így a zenére is sokkal nyitottabbak, mint nagyobb társaik. Mozognak, ahogy tudnak, énekelnek, amit és ahogy tudnak, és az sem érdekli őket, hogy hamisan. De ez így van jól. A lényeg, hogy ne bátortalanítsuk el őket!

Összekovácsol

A közös éneklés nemcsak örömforrás, hanem egy varázslatos élmény is, amely ráébreszti a gyermekeket a zene szépségére, segíti őket a jellemfejlődésben, és nem utolsó sorban igazi összetartó közösséget kovácsol. A zene hatására szelídebbek lesznek, és új világ kapui nyílnak meg előttük.

A fejlődés elősegítője

A zene személyiségformáló hatású: hatékony eszköze az emberré nevelésnek, harmonizálja a testet-lelket, oldja a feszültséget, fogékonnyá tesz a szép befogadására, formálja az ízlést és a magatartást.

Zene a családban

Bármennyire is jó a zene, nem mindegy mikor, hogyan, milyen zenét hall a korából adódóan érdeklődő gyermek. A korának megfelelő mennyiségű és minőségű zene inspiráló, fejlesztő hatású, mindez sok mozgással kombinálva úgy szórakoztatja, hogy közben kielégíti játék- és mozgásigényét, míg a nem neki való ricsajjal pont az ellenkezője érhető el.

Csak profitálni lehet belőle

Azáltal, hogy a gyermek egy zenei együttes tagja lesz (például zenebölcsiben, zeneoviban, vagy csak egyszerűen az óvodában) új értelmet nyer számára a csoport kifejezés: megtanulja, hogyan lehet egy nagy egész része, és mennyivel járul hozzá a csoport sikeréhez.

A sok pozitív hatástól a gyermek erősnek, magabiztosnak érzi majd magát. A zene és a mozgás együttesen ösztönzi a kreativitást és kinyitja a gyermek "kapuját" a szociális érzékenység mezsgyéjén.

Az orrfújás

Anya, már megint folyik az orrom! - "Hogyan tanítsd meg a gyermekednek a helyes orrfújást!"

Náthás időszakban kisgyermekünknek szinte állandóan folyik a kis orra. Nem is gondoljuk, hogy az orrfújás, orrtörlés milyen bonyolult feladat a kis csöppség számára. Amíg kisbaba, addig mi fújjuk, töröljük a kis piszéjét. Általában 1,5- 2 évesen el lehet kezdeni megtanítani vele a helyes orrfújást, orrtörlést. Ma már minden szülő tudja, hogy gyermekük orrocskájából az orrváladékot minél hamarabb távolítsa el, mert a legtöbb szövődmény, bakteriális felülfertőződés elsősorban a pangó váladéknak köszönhetően alakul ki. Minél előbb tanítsuk meg gyermekünket a helyes orrfújása, mert sok későbbi betegségtől és szövődményeitől óvhatjuk meg a gyerekeinket.

Ha erre nem figyelünk oda, akkor az egyszerű náthából könnyen lesz arcüreggyulladás, középfülgyulladás, orrmandula-gyulladás, hörghurut, mert a bennmaradt orrváladékban a vírusok, bacik milliói tovább fertőzhetnek, és ez a gyulladás a fülek és a légutak felé indulhat. Tehát hogyan vegyük rá csemeténket, hogy kifújja az orrát? Gyermekeink többsége még a száján veszi és fújja ki a levegőt, az orrukat alig használják. Ezért nehéz megtanítani az orrfújást. A csukott szájjal végzett fújós játékok segítenek a legjobban megtanítani gyermekeinket a helyes orrfújási technikára.

Orrfújós játékok

Mókás kis tanulás, ha az asztal egyik végéről a másikra tollpihét, vattagombócot, szöszmöszt, vagy pingponglabdát fújunk át becsukott szájjal, csak az orrunkkal. Lehet az asztalra vonalat húzni, és addig elfújni a labdát, vagy kis plüss állatkát letenni és neki oda fújni a kis labdát. Nagyon jó kis játék, ha cérnára kötünk fel egy felfújt lufit, vagy egy könnyű papírjátékot. Nagyon látványos és tanulságos, ha az orrunkon kifújt levegővel fújjuk el a gyertyalángot. De itt vigyázni kell, hogy a gyermekünk arca, haja ne kerüljön túl közel az égő gyertyához. Ha a gyermekünknek nincs sikerélménye, jöhet a jól bevált szimatolós, szaglászós, szuszizós játék. Sok kisgyermek ezzel a módszerrel könnyebben el tudja választani az orrlégzést a szájlégzéstől. Ilyenkor megmutatjuk nekik, hogy csinál a süni, az őzike, a kiskutyus, vagy a kis nyuszi. Érdemes végig próbálni több állatkával is a gyakorlatot, mert nem biztos, hogy a kedvenc állatkájával sikerül a legjobban. Segítség lehet nekik az is, ha az egyik kezünkkel finoman befogjuk a kis szájukat, hogy ne azon fújják ki a levegőt, így az csak az orrukon át tud kijönni. Legyünk nagyon türelmesek, és ne akarjuk, hogy egyből minden sikerüljön. Játszva tanítsuk meg gyermekünket, és játék közben sokat nevessünk együtt.

Ha ez már sikerült, akkor fogjuk be az egyik orrlyukunkat, a gyermekünk is tegye ugyanezt, és a fél orrunkon keresztül fújjuk ki a levegőt. Ezután felváltva cserélgessük a kifújásokat. Ha a levegő kifújása már jól megy, akkor fogjunk meg egy papírzsepi két sarkát a két kezünkkel, és tegyük azt az orrunk és a szánk elé. Mutassuk meg gyermekünknek, hogyan lehet az orrunkkal elfújni a zsepit. Vigyázzunk, hogy egyszerre soha ne a két orrlyukán keresztül fújja ki az orrát, mert hirtelen bedugulhat a füle is, és nagyon megijedhet. Hogyan távolítsuk el hatásosan a felgyűlt orrváladékot? Egyszerre csak az egyik orrjáratot fogjuk be, amíg a másikat kifújjuk. Ha egyszerre fogjuk be mind a két orrlyukat, az orr váladék nem kifelé fog jönni, hanem a negatív nyomás miatt visszafelé, a melléküregek irányába fog haladni, ahol besűrűsödve további problémákat okozhat.

Érdemes a fejünket egy kicsit előre hajtani, így az orrváladék is könnyebben lefelé halad. Zsebkendővel fogjuk be az egyik orrlyukat, a másikat pedig erőteljesen, többször fújjuk ki. Ezt addig folytassuk, amíg a váladék jön az orrból. Ezután jöhet a másik orrlyuk is. Jó tanulást és Orrdugulás mentes jó éjszakát kívánunk!